2013. október 30., szerda

Bölcsőde-mizéria / Nursery-pain in the arse

A bölcsőde-téma éppen aktuális nálunk, több okból is. Először is, bölcsődét keresünk Ben-nek. Másodszor, az RTL Klub Házon Kívül című műsora - korábbi munkahelyem - mostanában forgatott velünk az angliai helyzetről: mikor mennek vissza az anyukák dolgozni, és mennyire egyszerű vagy komplikált bölcsődét találni.


video 


A válasz az első kérdésre az otthoni helyzethez képest teljesen más - Nagy-Britanniában egy évig van a kismamáknak garantált munkahelyük szülés után, aztán irány az iroda és a City! Fizetni ennél is rövidebb ideig fizetnek nekik - a törvény szerint az első hat hétben a fizetésük 90 százalékára, a következő 33 hétben pedig körülbelül heti 140 fontra jogosultak. Az más kérdés, hogy a munkáltatók általában ennél sokkal bőkezűbbek, és a törvény szerint járó kötelezőket jócskán kiegészítik - Rob cége például három hónapig teljes összeget fizet a szülési szabadságon lévő nőknek, de van olyan munkáltató, aki akár hat hónapig is vállalja ugyanezt. Vagyis cége válogatja - mindegyik más sémát ajánl a gyerekeseknek.

Itt tehát nincs három év otthon maradni, mint nálunk, bár választani lehet: hamarabb is, később is visszaállhatnak munkába a nők. Azt hiszem, ez nagyrészt az anyagiakon múlik, legalábbis kisgyerekes családi-baráti körünkből ez a tapasztalatom.
Akinél számít, az hat hónap után visszamegy - egyik londoni német barátnőm például részmunkaidőben kezdett szeptemberben és a héthónapos babája már bölcsődés. Rob anyukája anno szintén hat-kilenc hónap után ment vissza tanítani az egyetemre - heti néhány napban vagy rövidebb munkanapokon. A részmunkaidőnek tehát itt jóval nagyobb hagyománya van, mint Magyarországon. Nem állítom, hogy a kismamák helyzete felhőtlen, de érzésem szerint messze nem jelentenek akkora problémát a munkáltatóknak.
Persze ez fordítva is működik - a terhesoktatásos csoportból volt olyan, aki féléves szünetet tervezett, de annyira megszerette a babázást, hogy úgy döntött, mégiscsak egy évig marad otthon.


Bölcsőde-káosz / Nursery-chaos

Na, de ki vigyáz a gyerekre ezután?! És itt kezdődik a bölcsőde-mizéria, ami nem különb az otthoninál - jobb, ha már a teherbeesés előtt feliratkozol...Pedig itt nincs ingyen bölcsi - három éves korig minden fizetős, mégha az anyának vissza is kell mennie dolgozni. Oldd meg! - mondja az állam, némi támogatást, például adókedvezményeket biztosítva. De hiába a drága bölcsi, a várólisták végtelenek. És mi éppen ennél a pontnál tartunk - mizéria...


Ben 2-3 délelőttöt töltene bölcsődében / Ben would spend 2-3 mornings in nursery


Úgy terveztük, Ben-t februártól, tízhónapos korában beadjuk bölcsibe, kezdetben part-time, heti 2-3 délelőtt. Szép terv...Eddig nagyjából 4-5 bölcsivel vettük fel a kapcsolatot, egyetlen egyben mondták azt, hogy fogadni tudják jövő év elejétől. Persze az összes közül ez a legdrágább - azt hiszem, árakban itt határ a csillagos ég: ezen a helyen több mint 1800 fontba kerül egy hónap full-time (heti 5 egész nap). Teljesen privát intézmény, szószerint a City (pénzügyi központ) kapujában, nem véletlen hát, hogy megengedhetik a borsos árakat, hiszen arrafelé akad fizetőképes kereslet...
De vannak olcsóbb bölcsik, amit önkormányzatok vagy charity-k működtetnek - ezekben csak havi 800-1200 fontba kerül ugyanaz az ellátás. Milyen szerencse, hogy mi csak part-time-ban gondolkodunk... Na, de az olcsóbb helyekre gyakorlatilag lehetetlen bejutni - legalább egyéves a várólistájuk, de van olyan hely, ahol két-két és fél évet kell várni arra, hogy felvegyék a gyereket.

Vagy jöhetnek a nanny-k, childminder-ek, babysitter-ek, au pair-ek - de idáig én még nem jutottam...
Mindenesetre Ben-t gyorsan regisztráltuk az egyetlen fogadóképes helyre - itt legalább most akció van: elengedik a 100 fontos regisztrációs költséget, upsz!




The nursery is a hot topic right now for us - as we are looking for a place for Ben. We also just had an interview with the Hungarian RTL Klub's weekly programme Hazon Kivül - where I used to work - about the maternity-situation in the UK: when the mums go back to work after giving birth and how simple or not it is to find a place in the childcare system for your baby.

The answer to the first question is completely different from the situation at home - in Great Britain the new mums' jobs are guaranteed only for one year after birth, then they have to head back to the office and the City again! They get paid for an even shorter time - by law they are entitled to 90 percent of their salary in the first six weeks and then in the next 33 weeks they receive approximately Ł140 per week. However, the employers are usually much more generous than this and they add quite a lot to their legal duty - for example, Rob's company pays three-months full salary for the women on maternity leave, but there are firms which do the same up to six months. So it depends on the individual employers - all of them offer different schemes for the families with infants. 


Londonban sem egyszerű bölcsődét találni / It is not simple to find a nursery place even in London

All in all, you don't have three years here to stay at home with the baby as in Hungary, but of course you can choose to go back to work both earlier or later. I think, the main factor in this decision is the financial situation of the family, at least this is my observation from our circle of friends and relatives.
Those for whom it matters, go back after half a year - e.g. one of my German friends in London started working part-time in September and her seven-months old daughter is already in nursery for a couple of days. Rob's mum also went back to teach at the university after 6-9 months - a few days a week or for shorter days. It seems that employing people part-time is more common here than in Hungary. I don't claim that the situation of mothers in this country is beyond any problem but my feeling is that they are not regarded as a big pain for the employers or not so much...
Of course, it is also true in the other way around - from our NCT class there were mums who planned only a six-months long break but as they have fallen in love with their babies, they decided to stay at home for a year.

But who looks after the child after that?! And this is where the nursery-misery starts which is not different from the situation in my home country, at all - it seems it is better to sign up long before you even get pregnant...It is especially surprising as in the UK there is no free childcare - up to three years everything is payable, even if the mum has to go back to work. Solve your problem! - says the state providing some but not too much support, e.g. tax breaks. But despite the expensive nurseries, the waiting lists are endless. And we are exactly at this stage right now - pain in the arse...



Ben jövő év elejétől menne bölcsibe / Ben would go to nursery from early next year


We had planned to take Ben to nursery from February when he is ten-months old, at the beginning only part-time, for 2-3 mornings a week. Nice plan...We have contacted 4-5 nurseries so far and there was only one which can definitely accept our application from early next year. Obviously, amongst them all this is the most expensive one - I think, in cost terms, the sky is the limit in this country: the nursery charges more than Ł1800 a month for a full-time (five whole days) place. It is a fully private institution, literally at the entry of the City so it is not so surprising that they are able to charge those exorbitant prices - there is definitely plenty of demand...
Although there are cheaper nurseries run by councils or charities, you still have to pay Ł800-1200 for the same service. How lucky that we are thinking about a part-time place...But basically it seems impossible to get in to those less expensive nurseries - they have at least one-year long waiting list, or in some of them you have to wait even two or two and a half years until your child can attend. 
 
Or it may be time for nannies, childminders, babysitters, au pairs - but I haven't gone down this route, yet...
Nevertheless we quickly registered Ben to the only place - at least they have a special offer now: you don't have to pay the Ł100 registration fee, whoops!

 

2013. október 28., hétfő

Túl hideg, túl meleg - milyen a jó fürdővíz? / Too cold, too warm - what is a good bath temperature?

Tegnap este azon civódtunk Rob-bal, milyen hőmérsékletű vízben fürdessük a gyereket. Pontosabban tegnap este megint ezen civódtunk...ez ugyanis mindennapos téma nálunk. Attól függően, ki engedi a fürdővizet, az vagy túl meleg vagy túl hideg - legalábbis a másiknak, és ezt természetesen soha nem hagyjuk szó nélkül.

Ha én engedem, akkor Rob kezdi a csipkelődést, minden alkalommal ugyanazokat a sorokat mormolva Ben-nek, amikor a kádba teszi: "Bocs, pajtás, ma este forró fürdőd lesz, szóval tudod, ki eresztette tele a kádat..." Ha Rob engedi, én nem viccelődöm, hanem leüvöltöm a fejét: "Ez már megint jéghideg! Nem hiszem el, hogy ebbe akarod a gyereket beletenni..."

Vajon elég meleg? / Is it warm enough?

És akkor elkezdődik ugyanaz a párbeszéd, hogy "de a kisbabáknak hűvösebb vízben kell fürdeniük, mint a felnőtteknek, erre való a könyökölős-teszt". "Rendben, de mi van akkor, ha az én könyököm alapvetően a 35 fokos vizet szereti, a Tiéd pedig a 25 fokosat?" Persze mit is várhatnék egy igazi brittől, aki a maximum tíz fokos Atlanti-óceánban áztatta a fenekét gyerekkorától kezdve...

Azt nem állítom, hogy a hideg-meleg fürdő kérdése valódi kulturális különbség, de az biztos, hogy a megfelelő hőmérséklet tekintetében nagyon mások az igényeink, persze, ez lehet, hogy csak személyes ízlésbeli eltérés. Mindenesetre megnéztem az ajánlásokat magyar és angol internetes oldalakon is, és mindenhol olyan 36-37 fokos fürdővizet tanácsolnak. Meg azt, hogy vegyük figyelembe a gyerek igényeit, ugyanis vannak, akik meleg és vannak, akik hideg vízben szeretnek pancsolni.

Ben még soha nem panaszkodott - egyikünkre sem...Hogy Rob másik - nem túl tudományos - teóriáját idézzem, ha a gyerek belepisil a fürdővízbe, akkor elégedett. Ben pedig szinte mindig így indít a kádban...


Yesterday evening we were squabbling over the temperature of the child's bath. It is quickly becoming a daily source of tension between us. Depending on who is running the water, it is either too hot or cold - and always leads to comments.

If I am running the bath, then Rob starts pecking at me, saying the same words to Ben every time as he lifts him into the tub: "Sorry, mate, it will be boiling tonight as mummy ran the water..." If it is Rob who fills the tub, I don't joke gently, at all, but shout: "This is freezing cold again! I can't believe that you want to put the child into this..."

And then the same conversation begins every night: "but babies need cooler water than adults, this is what the elbow-test is for". "All right, but what if my elbow likes the 35 degree-water while yours the 25 C?" But what are you hoping from a real Briton who used to soak his little arse in the maximum 10 degrees warm (cold) Atlantic-ocean since his childhood...(not recently though).

I don't claim that the question of the bath temperature is a real cultural issue, but we certainly have different comfort zones for the appropriate temperature. However, it might only be our personal taste. Nevertheless, I had a look at the recommendations on the Hungarian and British websites and the stated ideal temperature was the same in both countries - at about 36-37 degrees C. It was also strongly advised to consider the child's preferences - as there are babies who prefer warmer, and others prefer cooler water in the bath.  

Well, Ben hasn't complained so far - to either of us...Quoting Rob's other - not too scientific - theory if the child pees into the water, it means that he is satisfied. And Ben almost always starts like this in the tub...


Hasznos linkek / Useful links:


 

2013. október 27., vasárnap

Lapszemle / Paper review

Ki tudja jobban, mi jó a gyereknek - a szülő vagy a nagyszülő? Egy felmérés szerint a nagymamák ötödének volt már vitája a lányával vagy a fiával arról, hogyan nevelik az unokát - olvasható a Mail on Sunday mai számában. Úgy tűnik, az idősebb generáció nem féltett minket annyira, mint amennyire mi, modern szülők óvjuk az utódainkat: tíz nagymamából négyen engedték, hogy a gyerekeik anno kinn játszanak felügyelet nélkül, míg ugyanezt a mai szülőknek csak egytizede teszi meg. Egy brit internetes fórum kérdéseire válaszoló nagyszülők kétharmada hagyta kinn a babakocsiban alvó csecsemőket a kert végében, a modern szülők közül viszont ezt a rutint csak tízből egy követi. És a nagymamik tudták, mivel csillapítsák az üvöltő kisbabákat - nyolc százalékuk brandy-t masszírozott a picik ínyébe a fogzás megkönnyítésére. Nos, ma már ez sem népszerű - a mai brit szülőknek csupán egy százaléka használja ezt a módszert.

Nektek miről volt vitátok az anyukátokkal, anyósotokkal? Én anyukámmal sálról, sapkáról, zokniról, egyek-e káposztát-ról és mennyi vizet igyak-ról civódtam, amikor Ben megszületett...és még sok minden másról. :-)

A teljes cikk itt olvasható:
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2477622/Grandmother-battles-The-older-generation-reveal-clashes-raise-grandchildren.html




Who knows better what is good for the child - the parents or grandparents. According to a survey, a fifth of grandmothers have already had a clash with their daughters or sons about raising their grandchild - writes the Mail on Sunday today. It seems that the older generation may not be so worried about the safety of their descendants: four out of ten grandmothers let children play outside unsupervised while only a tenth of today's parents do the same.

Responding to questions on a British internet forum, two-thirds of the grandparents admitted that they left  babies sleeping in their pram at the end of the garden, but only one in ten modern parents follows the same routine. And grandmas knew how to calm down a screaming baby - eight percent of them rubbed brandy on their children's gum to ease the teething pain! Ummm, nowadays this method is not too popular - only one percent of the British parents admit to the practice.

What have you clashed about with your mother or mother-in-law? I have argued about scarves, hats, and socks with my mum and also if I should eat cabbage and how much water I should drink when I am breastfeeding...and about many other things. :-)

You can read the article here:
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2477622/Grandmother-battles-The-older-generation-reveal-clashes-raise-grandchildren.html

2013. október 26., szombat

Lapszemle / Paper review

Mit ne csináljunk a gyerek előtt? Erről ír ma a The Times Weekend magazinja. Ihatunk-e, diétázhatunk-e, veszekedhetünk-e? Kimutathatjuk-e a dühünket, meztelenkedhetünk-e vagy éppen egy hosszú út után újra látva lesmárolhatják-e egymást a szülők a gyerek jelenlétében? Na, és mi van az sms-ezéssel, a pletykálással, a sírással, káromkodással, a dohányzásról nem is beszélve. Mind-mind csupa rossz, amit el kell rejtenünk a gyerekek elől?

A lap szakértőket idézve arra a következtetésre jut, hogy mindent lehet, de csak mértékkel, vagy elmagyarázva, mi miért történt. Ha veszekszünk, a megoldást is mutassuk meg a gyereknek, ha dühösek vagyunk, mondjuk el, miért, és ne rejtsük el, mert azzal csak az indulatok elfojtását tanulják meg. Alkoholból ne igyunk két pohárnál többet, és ne sikítsunk fel pánikolva, ha a gyerek véletlenül betéved a fürdőszobába, amikor a kádból pucéran kiszállunk, de azért túlzásba se vigyük a magamutogatást. A lényeg, hogy egyetlen szülő sem tökéletes, és mindenben az egyensúlyt kell megtalálni. Légy önmagad - és nem árt, ha néha a vicces oldaladat is megmutatod a fiadnak/lányodnak. 'Dad dancing' - ezt is ajánlja a cikk, és azt hiszem ez nálunk bevált...Rob?

Ti mit gondoltok? Ne legyetek szégyenlősek megosztani, Ti mit vagy mit nem csináltok a gyerek előtt! :-)




What not to do in front of your children? This is what The Times Weekend writes about today. Can we drink, show that we are dieting or can we argue? Should we express our anger, be naked or smooch when the child is presence? And what about texting, gossiping, crying, swearing, not to mention smoking? Are they all evils which we have to hide from our little ones?

Based on experts' opinion the newspaper concludes that you can do everything but to a certain extent or/and explaining the situation to the child. If we have an arguement in front of them we have to show the resolution. If we are angry we have to tell them why - and we shouldn't hide or walk away with this feeling because they will then learn that it is the right way to communicate their feelings. Don't drink more than two glasses of wine in front of them and don't scream out panicking when they see you by accident while getting out of the bath without any clothes - but also don't walk around in your son's bedroom naked all the time. The main point is that nobody is perfect and you should find the balance in everything. Be yourself - and you won't do any harm if you also show your funny side to the children. 'Dad dancing' - this is what the article recommends and well...I think it works at ours...Rob?

And what do you think? Don't be shy to share what you dare or not to do in front of your child! :-)

2013. október 24., csütörtök

Nyaralni vagy sem? / To go or not to go?

Nyár vége felé Portugáliában jártunk - Ben első nyaralása, négyhónaposan. Nem tagadom, az utazástól jól kipurcantunk, én is és Rob is, de megérte az erőfeszítést.
Bár két hét alatt legalább háromszázszor énekeltem el a Kiskece lányomat altatóként, volt, hogy egy egész repülőgépnyi portugál közönség füle-hallatára, és a reptérről hazafelé a magyar taxisofőrünkkel közösen üvöltöttük Halász Juditot, amit Rob a maga szerény angolságával a hátsó ülésen egy tamburinnal egészített ki, Ben szemmel láthatóan minden pillanatát élvezte a kalandnak - minden pálmafára kíváncsi volt, először "úszott" medencében, mindent megérintett és megfigyelt, és egy sokkal érettebb kisbabával tértünk vissza Londonba.

Első lépések a medencében / First steps in the pool

A tény, hogy utazni tervezünk egy néhány hónapos gyermekkel, teljesen megbolygatta a családom magyar felének nyugalmát - mintha legalábbis a Marsra készülnénk. Míg brit rokonaim a lehető legpozitívabban fogadták az ötletet.
Ben még a hasamban volt, amikor először került szóba a nyaralás ötlete. Már tavaly karácsonykor elkezdtünk tervezgetni, mert a villák népszerűek és gyorsan elkelnek a nyári helyek, így minél hamarabb le szerettünk volna foglalni egyet. Amikor édesanyámnak megemlítettük, hogy utaznánk, és hogy őt is szívesen látnánk, döbbent csend volt a reakció és hebegés-habogás. Később ez odáig fajult, hogy éjszakákat töltött álmatlanul az idegességtől, mert utazni tervezünk egy pici babával. Mindezt nyolc hónappal a tényleges út előtt...

Ezzel szemben Rob szülei olyan lelkesek lettek, hogy azonnal felajánlották, csatlakoznának, ahogy a testvérei is. Vagyis volt babysitter-ünk elég, ami nemcsak Ben-t szórakoztatta, hanem nekünk is adott némi szabadidőt. Reggelente el tudtunk menni közösen kocogni vagy két etetés között csavarogni a közeli kisvárosba - kettesben. Apró örömök, amik Ben születése óta egészen távolinak tűnnek...

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt bennünk aggodalom. Az első külföldi utunk volt a kisbabánkkal, így természetes, hogy izgultunk és az sem kérdés, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy minden simán menjen. De azért különbséget tudtunk tenni egy portugáliai és egy űrutazás kihívásai között. Az otthonról kapott negatív hozzáállás mindenesetre jócskán elbizonytalanított, nemhogy segített volna a felkészülésben. Így próbáltam mindenhonnan begyűjteni a pozitív megerősítést.

A felvonón Portó felett / On the cable car in Porto

Az otthoni baráti körben sokan nem tudták véka alá rejteni megdöbbenésüket, amikor közöltem velük, hogy portugáliai nyaralást tervezünk. Egy négyhónapos babával?! - csúszott ki sokak száján. Egy volt kolléganőm szinte egyetlen példaként bátorított, hogy vágjunk bele, és hogy az első hat hónapot mindenképpen használjuk ki, amíg a gyerek nem nyalja meg percenként a wc-ülőkét és nem iszik a medencéből.

Az angol baráti párok - zömmel Rob ismerősei - szintén hasonló tapasztalatokról számoltak be. Sokan a tengerentúlról költöztek Angliába, így családlátogatásként jóval hosszabb repülést is bevállaltak, mint mi. A terhesoktatáson megismert brit párok is egytől-egyig kihasználták a nyarat, még Ben-nél fiatalabb babákkal is - volt, aki Torontóban, volt, aki Franciaországban töltött heteket, egyikük pedig éppen Magyarországra látogatott, Budapest és Balaton. Wow! Úgy tűnik, nem lehetetlen nyaralni menni egy csecsemővel, sőt, láss csodát, még élvezhető is!           

A terhesoktatáson (Londonban) is felmerült a kérdés - mikortól utazhatunk a babával? A csoportot vezető hölgy megrántotta a vállát, mint aki nem is nagyon érti a kérdést, és annyit mondott, hogy amikor a mama a szülés után készen áll, akár párnaposan is. Persze azért ha nem sürgős, érdemes néhány hetet várni, hogy némi rutin kialakuljon mama és baba között, illetve hogy a picik ne nyaljanak be semmilyen vírust a még gyenge immunrendszerük miatt. Néhány légitársaság nem is enged a fedélzetre egy-két hetesnél fiatalabb kisbabát orvosi igazolás nélkül. Aztán csak a szoptatási trükk van hátra fel- és leszálláskor, és indulhat a mandula!




At the end of the summer we went to Portugal - Ben's first holiday as a four month old baby. I don't deny the fact, that both of us (Rob and I) were close to being freaked out from the experience of travelling but it was definitely worth the effort. 
During the two weeks I had to sing Ben's favourite Hungarian folk song as a lullaby at least three hundred times, and on our way back from the airport we were shouting the songs of Judit Halász loudly with our Hungarian taxi driver while Rob with his modest British presence accompanied us with a tamborine from the back seat. Ben was apparently enjoying every minute of the adventure - he was curious of all the palm trees, for the first time he was "swimming" in a pool, touched and observed everything and it seemed to be a far more mature child who arrived back to London.

Pihenés / Having a nice rest

The fact that we wanted to take a few months old baby on a foreign trip, kept my Hungarian family awake at night (you will see, I mean it also literally) - as if we were preparing for Mars. In the meantime, my British relatives were as positive as possible about the idea.
Ben was still in my tummy when the issue was first raised. We already started planning last Christmas as the villas are very popular and quickly getting booked for the summer so we wanted to sort out everything as soon as possible. But, when we told my mum about the trip and invited her to join us, the reaction was sudden silence and stammering. Later it went as far as her not being able to sleep at night from the nervousness because we planned to travel with a tiny baby. All this happened eight months before the actual journey...

On the other side, Rob's parents got so enthusiastic that they immediately offered to join us along with his siblings. It meant that we also had enough babysitters to keep Ben well entertained - and even to enjoy some free time together. In the mornings we were able to go for a jog together or to pop into the nearby small town for a wander between two feedings - just the the two of us. Small joys which seem quite far in the past since Ben was born...

However, all this doesn't mean that we were not worried, at all. It was our first trip with our newborn so obviously we were excited and a bit nervous - and we did our best in order to make everything go smoothly. But we could distinguish between a Portugese holiday and a space tour challenge! Nevertheless, the negative approach from home made me uncertain enough to seek positive confirmation that I made the right decision.

Many of my Hungarian friends couldn't hide their surprise when I mentioned our holiday plans. Are you serious? With a four-month old baby?! - slipped over their lips. It was only one of my ex-colleagues who properly encouraged me to give it a go without any fears, what is more, she even advised to travel with the baby before he is 6 months old - when they apparently start licking the toilet seat every minute or drinking water in the swimming pool.

Our British friends - mostly Rob's - also had similar experiences and recommendations. Many of them moved to London from overseas so if they wanted to visit their family they had to take on much longer flights than us. The couples we met on the parenting class all used the summer, as well, to take a break, with even younger babies than Ben - one of them spent a few weeks in Toronto, another travelled to France and a couple visited Hungary, Budapest and the Balaton. Wow! So after all it did seem possible to go on holiday with a baby, and what a surprise, it can even be enjoyable! 

Derű / Having fun with mummy

The issue was also raised at the parenting class in London - from what age can we travel with the baby? The leader of the class just shrugged her shoulder as somebody who didn't really understand the question and she simply answered that from the time when the mum is ready after the birth, even when the baby is only a few days old. Of course, if it is not urgent, it is worth waiting for a few weeks in order to settle a kind of routine between mum and baby and to avoid to get any germs with the baby's weak immune system. Some airlines don't even let babies on board if they are younger than one or two weeks old without a confirmation from a doctor. After that you have to use only the old trick at taking off and landing - to put the baby on the breast and the fun can start!

Hasznos linkek / Useful links:
http://www.babaszoba.hu/articles/Utazas_a_babaval?aid=20071112221022